9. Fejezet: A hívás

V szemszögéből:

- T-Tessék? - nem mintha nem hallottam volna, de nem akartam hinni a fülemnek. Nem akartam elhinni, hogy Jin sokkal nagyobb előnyben van mint én. Hogy lehet a haverom ekkora szemét?!
- TaeHyung... - fordult felém. - Kérlek ne haragudj rám. - a szemembe nézett. Semmi őszinte érzést nem látta.
- Hogy ne haragudnék...? - sziszegtem. A fogaim kivillantak.
- Mind ketten tudjuk, ha vele vagy csak azt éred el, hogy szegény MinJung a kelleténél hamarabb veszti el a szüzességét egy olyan fiúval aki nem szereti és MinJung se őt. - lépett hozzám és a vállamra tette a kezét majd mellém lépet. - Csak hagyd, hogy én legyek neki az első...
Ökölbe szorult a kezem. Nem tudom elhinni. Egyszerűen nem tudok hinni a fülemnek. Nekem ez túl sok.
- V. - hallottam Jimin hangját az ajtóból. - Ne üsd meg.
Elengedtem a kezem és lelógattam az ujjaimat. Nem akarom bántani Jint, de... Féltékeny vagyok. Nagyon is. Nem tudom Jin mire lenne képes és meddig merne elmenni. Megrántottam a vállam, ennek hatására Jin keze leesett a vállamról.
- Tudod mit SeokJin? - néztem rá. - Baszd meg magad.
Meg sem vártam a válaszát, elhagytam a szobáját és a sajátomba mentem. Leültem az ágyamra és sóhajtotta, majd hanyatt dőltem. Rezgett a zsebem. Kikotorásztam a mobilom a zsebemből és megnéztem. Rejtett számról jött az SMS. Azonnal megnyitottam.
- Hogy van a barátnőd TaeTae? 
Csak meredtem a telefonom kijelzőjére. Megnyitottam a betűket és vissza írtam.
- Ki vagy te?  - kérdeztem kérdésre.
- Az akinek megölted a legjobb barátját... Rémlik? 
- WooJin... Honnan tudod a számom? 
- Csak tudom... A lényeg, hogy a kis csaj napokon belül a saját kurvám lesz. De megnyugodhatsz... A szemed láttára fogom megkúrni... Aztán egyszerűen megöllek. 
Nem mondtam semmit csak a szembe lévő falnak vágtam a telefonom. Darabokra tört és a földre esett. Könnybe lábat a szemem és a térdemre dőlve téptem a világos tincseimet. Nem akarok mást, csak azt, hogy mellettem legyen MinJung és megvédjem. Ha ölnöm kellene azért, hogy ne essen haja örömmel ölném meg a rohadékot.
Valaki az ajtómon kezdett dörömbölni. Semmi kedvem nem volt most mással beszélni.
- TaeHyung! - szólt be Jimin. - Bemegyek. Oké?
Nem mondtam semmit. Nyílt az ajtó és oda fordultam. Jimin lépett be rajta. Rám nézett, majd a földön darabokban heverő telefonom. Ijedten kapta vissza rám a fejét.
- Mit csináltál? - sétált az ágyamhoz és leült rá.
- WooJin... - szorítottam ökölbe a kezem. - Vigyázni akarok MinJungra...
- Én meg rád! Szóval pakolj össze és gyere át hozzánk éjszakára! Nem lenne jó, ha Jinnek egymásnak mennétek. Aludhatsz a szobámban, majd alszok JungKooknál. - mosolygott.
- Nem is tudom Jimin... - sóhajtottam. - Nem akarom zavarni anyukád.
- Dehogy zavarod! - legyintett. - Na mozogj. JungKook felébredt. - állt fel.
A szekrényemhez lépett. A kezébe vette az oldalának támasztott táskám. Bele pakolta a tankönyveimet, majd az egyen ruhám és tiszta alsó neműt. Bepakolt, majd becipzározta. Ő már eldöntötte, hogy megyek... Fel álltam és oda léptem hozzá. Kivettem a kezéből a táskám és a hátamra dobtam. Elindultam kifelé, de Jimin megállt és leguggolt a telefonomért.
- Hagyjad Jimin. - néztem vissza, de már mindegy volt. A kezébe vette és megnézte.
- Ismerek valakit aki megtudja csinálni. - tette a zsebébe. - Jobban kellene vigyáznod a dolgaidra Tae. A végén semmid se lesz, mert mind szét tört. - nevetett.
Hát ami azt illeti nagyon sok mindent képes vagyok akár látással is eltörni. Ha dühös vagyok akkor meg képes lennék egy házat is lerombolni.
Kimentünk a nappaliba. JungKook már a kanapén ült. A lábán már rajta volt a cipője. Jimin szólt neki és lassan fel állt. Oda lépett hozzá a bátya és a nyakába tette az öccse karját. Elköszöntünk a többiektől és elindultunk.
- Elmondanád miért akartad megütni? - kérdezte Jimin.
- Mindegy... - néztem a földet és tartottam velük a lépést.
- Gyerünk mond el Hyung! - nézett rám JungKook. - Ha magadban tartod nem lesz jobb.
- Istenem... Fiúk vagyunk! Nem fogok depizni nektek. - néztem fel.
- Csak mond már el. - mondta Jimin.
- Tudtátok, hogy Jinnek is tetszik MinJung...? - motyogtam el.
- Mi van?! - néztek rám mind ketten.
- Még azt is mondta, hogy ő lesz az első aki... lefekszik vele... - szorult újra ökölbe a kezem.
- Nyugi V! - mosolygott Kooki. - Biztos viszonozni fogja az érzéseid, ha hajtasz!
- Csak nehéz úgy építeni, ha más lerombolja... - mondtam és igazítottam a táskám pántján.
Szeretem Jiminék házát. Egész nagy annak ellenére, hogy nem túl gazdag család. A fiúknak saját és egyben külön szobájuk van. Nem sok mindent tudok az apjukról. Láttam már párszor, de még nem igazán beszélgettünk. Az ajtónál JungKook az én nyakamba karolt még Jimin előre ment. Levette a cipőjét, majd berohant a konyhába. Csak onnan tudom, hogy a konyha mert már voltam itt párszor. Hallottam, hogy beszél valakivel, majd vissza rohan hozzánk.
- Gyertek.
Vissza vette JungKookot és beljebb mentünk. Ledobtam a cipőm, majd a konyhába mentem. Úgy is egy jó sok idő mire Jimin levarázsolja az öccse lábáról a cipőt. Bementem és HyoKyung éppen egy kis palacsintát csinál.
- Jó napot. - köszöntem és meghajoltam.
- Szia TaeHyung! - fordult felém, még én kiegyenesedtem. Nagyon szép nő HyoKyung. Tökéletes alak, nagyszerű tartás és hihetetlenül szép arc. Ha nem tudnám, hogy van két gyereke meg sem mondanám, hogy már szült. Mindene meg van. Nagy mellek, formás fenék, nem túl hosszú vékony ujjak a gyönyörű kezén. Tökéletes orr, szem és száj. A fekete haja lófarokba van fogva, de így is a háta közepéig ér. - Mondtam már, hogy tegezz nyugodtan Tae. - fordult vissza a gázhoz.
- Én meg mondtam már, hogy nehéz. - léptem mellé. - Nehéz a barátaim anyukáját tegezni.
- Ugyan már TaeHyung! - fordult felém és az arcomba csípet. Rövid körmei és puha ujjai miatt egyáltalán nem fájt akkor se, ha centikre húzta a helyéről. - Hallottam, hogy itt akarsz aludni. - engedte el az arcom.
- Hát... Inkább utasítottak, hogy itt kell aludnom... - sóhajtottam.
- Nyugodtan aludj nálunk! - mosolygott miközben megfordította a palacsintát. - Szólj a fiúknak, hogy kaja.
- Köszönöm. - mosolyodtam el. - Azonnal.
Kisétáltam az előszobába, de már nem volt ott senki. Sóhajtottam, majd felmentem a lépcsőn. Amint felértem jobbra fordultam Az első ajtón be is mentem kopogás nélkül. Megbántam amikor beértem. Jimin egy szál boxerben állt az ágya mellett. Sokszor láttam már így, de kettesben még sose voltunk. Reflex szerűen kaptam el róla a fejem és emeltem a szemem elé a kezem.
- Mi van V? - mondta.
- Semmi... - néztem ki a kezem felül. Még nagyobb sokk ért. Felém fordult és a érfiassága teljesen kidudorodott az alsójában. - Kész a kaja... - fordultam hátra.
- Figyelj Tae. - szólt utánam. - JungKook nem akar velem aludni a lába miatt. Ha gondolod aludhatnánk együtt. É:n a földön te az ágyon. - kapott fel magára a pólóját.
- Ohh... Kösz. - erőltettem az arcomra egy mosolyt, majd teljesen leengedtem a kezem a szemem elől.
- Menj előre én, majd segítek Kookinak.
Nem mondtam semmit csak ott hagytam. Lehet, hogy furán hangzik, de kicsit zavarba voltam. Nem... Nem azért, mert meleg vagyok. Egyszerűen kipirulok, ha valaki meztelen a közelemben. A szexnél is előfordul. Szinte mindig kínosan érzem magam amikor meglátom a lány csupaszon, de túl lépek rajta és... Mindegy.
Lementem a konyhába és leültem a már megszokott helyemre. Csak ültem és vártam. Lassan lejöttek a fiúk és enni kezdtünk. Hamar elfogyott az össze palacsinta. HyoKyung kikérdezett minket, hogy mi történt JungKookkal. Mi elmondtuk, hogy béna volt és mezítláb egy csavarba lépett. Aztán jött az anyukájuk következő kérdése.
- És pontosan miért is szeretnél itt aludni? - kezdte össze szedni a tányérokat.
- Van egy lány aki tetszik. És Jinnek is tetszik és kitalálta, hogy megszerzi magának... - motyogtam.
- Ohh... - lépett vissza az asztalhoz. - A lány tudja mit érzel?
- Igen...
- Ezt nem is mondtad Hyung! - nézett rám JungKook. - Mikor?
- Ma suliban... Meg... Meg... csókoltam... - dadogtam el.
- MI?!? - néztek rám a fiúk.
- Csak megcsókoltam! Talán kicsit tapogattam, de na! - ráncoltam a homlokom. - Nem viszonyozta... Aztán kiesett egy óvszer a zsebemből és kiakadt, hogy én leakartam feküdni vele... Majd miután megmondtam, hogy a zsebemben maradt akkor azért akadt ki mert más lánnyal voltam.
- De hát TaeHyung! - nevetett HyoKyung. - Tetszel neki! - tette a vállamra a kezét és leült mellém egy székre. - Csak még egy kicsit! Egy kicsit legyél romantikusabb és a tiéd lesz!
Nagyon szeretek HyoKyunggal beszélni. Mivel anyával nem tartom a kapcsolatod ezért nincs olyan ember aki segítene nekem. Kyung pont olyan mint egy anya. Mindent megbeszélek vele ami nyomja a szívem.
Össze szedtem a tányérokat, majd el is akartam mosni, de HyoKyung nem akarta engedni, hogy dolgozzak. Felmentem Jiminnel és átöltöztem. Megágyaztunk a földön és ragaszkodtam hozzá, hogy én aludjak ott. Le is dőltem, majd el is aludtam.

MiNi szemszögéből:

Az ágyamon fekszem. A GDvel való lelkizés után a szobámba vonultam és a gondolataimba merültem. Nem tudom miért, de ha csak vissza gondolok arra, hogy Jin ölében ülök, vagy, hogy V hozzám ér és megcsókol kipirul az arcom és hevesen kezd verni a szívem.
-  Ne már! - nyávogtam, majd az oldalamra fordultam és teljesen elveztem a takaróm alatt. - Hülye fiúk... Miért hiszik, hogy játszhatnak velem...? - csuktam le a szemem.
Nem sokáig tudtam pihenni, mert megszólalt a fejem mellett lévő telefonom. Kinyúltam érte a takaró alól és a kezembe vettem. Azonnal fogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Igen? - szóltam bele.
- Hogy vagy MinJung cica? - egyáltalán nem volt ismerős a fiú hangja. Honnan tudja a nevem?
- K-Ki vagy te? - ültem fel és felhúztam a lábam az ölembe.
- Gondolom TaeHyung mesélt már rólam. WooJin vagyok. 
Alig jutottam levegőhöz. Honnan van meg neki a számom?! Miért hívogat?!És a legfontosabb mit akar tőlem és Vtől?! Csak némán ültem, de a fülemhez ragadt a telefon. A számon vettem levegőt és nem tudtam pislogni.
- Istenkém. Ugye jól vagy? Nagyon ijednek tűnsz! - kezdett nevetni. - Ennyire félelmetes vagyok pillecukrom? 
A becézéstől csak még jobban megijedtem. Bezártam a szám és hatalmasat nyeltem. Szóra nyitottam a szám, de nem tudtam beszélni. Telefonon keresztül is rettegek. Mi lesz, ha találkozok vele szemtől szemben? Össze szedtem minden erőm és beszélni kezdtem.
- H-Hagyj békén! - zártam be a szemeim és a szabad kezemmel a takarómba markoltam. - Hagyd békén TaeHyungot! Nem csinált semmit!
- Mit tudsz te Taeről?! - emelte fel a hangját. - Kurvára semmit nem tudsz! De hidd el... Miattad fog még könnyeket hullatni... 
- Mi...attam?
- A szeme láttára foglak megdugni. Úgy, hogy az arcodat elfogják áztatni a könnyeid. És nem fogom abba hagyni... nem fogom ameddig V azért nem fog ordibálni, hogy öljem meg. 
Eltőrt a mécses. A telefonom kicsúszott a kezemből és rám tőrt a sírás. Mit tettem?! Miért én?! Nem akarom, hogy ő... hogy ő legyen az első! Bárcsak eltűnne a világból és boldog lehetnék én is és a fiúk... Nem fogom bírni... Nem akarom... A telefonomra néztem. Még mindig ment a beszélgetés. Azonnal letettem és a kijelzőt kezdtem bámulni. Félek! Rettegek! Pár perccel az után, hogy megszakítottam a beszélgetést. Hangos sírás roham tört rám. Az ölembe szorítottam a lábam és a térdemre hajtottam a fejem. Hogy ... Hogy teheti ezt meg...?