8. Fejezet: Puszi

MiNi szemszögéből:

Csak álltam. Moccanni se tudok. Nagyon lesokkolt az amit mondott. Egyszerűen... Nem akarom elhinni. Amikor percekig nem mondtam semmit lenézett a padlóra és a zsebébe nyúlt.
- TaeHyung... - motyogtam el.
- Bocsi az előzőért. - vette ki a zsebéből a kezét és a hajába túrt, de valami a földön landolt. A földre néztem és egy négyszög alakú zacskót láttam. Ez meg? Miért van nála óvszer? Észre vette, hogy a földet nézem, majd ő is oda nézett. Nagyot nyelt és leguggolt a kotonért. Felvette és vissza tette a zsebébe.
- Csak egy csókot akartál...? - suttogtam. - Akkor miért van nálad óvszer...?
- Csak a zsebemben maradt! - mentegetőzött.
- Maradt?! - döbbentem le teljesen. - Nem csak undorító vagy! Hazug is! Ha nem miattam van a zsebedben ilyen akkor más lány miatt!
- Istenem... - forgatta a szemét. - A zsebembe maradt! Nem minden nap mosom az egyenruhám! Év vége óta nem volt kimosva a nadrágom!
Nem mondtam semmit csak kimentem a vécéből. Úgy vitatkoztam vele mintha öt éve házasok lennénk és találtam volna nála egy melltartót... Ha meg más lány miatt van a zsebébe az engem miért érdekel? Semmit nem érzek a köcsög iránt. De valamit még is... Képes lennék lelökni a suli tetejéről... Annyira utálom! Vissza mentem az étkezőbe. A fiúk még ott voltak. Vissza ültem az asztalhoz.
- Jött egy SMSed. - mosolygott JungKook.
- Ohh... - nyúltam bele a táskámba.
Elő vettem a telefonom és észrevettem, hogy GD írt. Megnyitottam és olvasni kezdtem. Szia! Nem leszünk otthon a fiúkkal mert próba van. A postaládában lesz a kulcs. Nem akartam bemenni az iskolába. A lényeg, hogy vigyázz magadra! Puszi a bátyád. Még sose voltam otthon egyedül... Anyáéknál is mindig tele volt a ház az ott dolgozókkal. Kicsit nehezemre esik, majd most egyedül lenni. Sóhajtottam és lezártam a telefonom, majd vissza tettem a táskám első zsebébe.
- Valami baj van? - simított a hátamra Jin. Teljesen kirázott a hideg.
- N-Nincs... - motyogtam el. Megláttam, hogy V leül vissza mellém mintha mi sem történt volna.
- Hány órád van ma? - folytatta s kikérdezést.
- Még kettő. - válaszoltam halkan.
- Király! Nekünk is! - nevetett Jimin. - Sugáéknak is! Felmehetnénk hozzád!
- H-Hozzám? - néztem rá.
- Igen! - mosolygott J-Hope is.
- Miért? - ráncoltam a homlokom.
- Csak. - vont vállat Jimin. - Véknél jelenleg nincs víz. Haza menni meg nem akarok.
- De nem örülne testvérem ha hét fiút vinnék fel a lakásukba... Igaz most nincsenek otthon... - alig nyitottam ki a szám, de szerintem lehetett érteni mit mondok.
- Akkor megbeszéltük! - nevetett JungKook.
- De én! - emeltem fel a hangom.
- Megyünk és kész! - nézett rám Jin.
Nem vitatkoztam velük tovább. Csak át jönnek egy kicsit semmi több. Remélem. Vagyis... Ha már bántani akartak volna megtették volna és nem védenének. Nem igaz? Fáradt vagyok... Lassan vége lett az utolsó két órámnak. Elköszöntem Yurától és elindultam haza. Reméltem haza tudok surranni, de nem. A fiúk már az iskola előtt álltak. Jin kézen ragadott és elindultunk hozzánk. Egész úton csak némán mentem még ők nevetgéltek és beszélgettek. Jin egy szót se szólt a beszélgetésbe. Éreztem, hogy egész úton engem nézz és amikor tehette közelebb húzott magához. Amint feléltünk a lakáshoz megkerestem a kulcsot a postaládában, majd kinyitottam az ajtót. A fiúk izgatottan léptek be, majd követtem őket én is. Lerúgták a cipőjüket.
- Azt a rohadt... - döbbent le Rap Monster.
- Még lépcső is van! - mutatott a szobámba menő lépcsőre J-Hope. - Ez hatalmas!
- Minden olyan tiszta! - engedte el a kezem Jin.
- Kértek valamit? - kérdeztem.
- Persze! - vetődött le a kanapéra Jimin. - Egy kaviárt és egy kis pezsgőt.
- Csak hozd magad rendbe. - ment Jiminhez V.
Nem mondtam semmit csak felmentem a szobámba. Felvettem egy kényelmes rövid nadrágot, egy trikót. Össze fogtam a hajam és vissza mentem a fiúkhoz. JungKook a konyhában lévő bárszéken pörgött. Jimin, J-Hope, V a ház kameráit nézte. Suga a konyha pulton ült és Jinnel meg Rap Monsterrel beszélgetett.
- Akkor mit kértek? - tettem fel újra a kérdést.
- Kaviárt és pezsgőt. - fordult felém Jimin. - Azta...
- Valami baj van? - kérdeztem és magamra néztem.
- Nem. - mosolyodott el miután végig mért, majd a szemembe nézett. - Nincs semmi baj.
Nagyot nyeltem és a konyhába mentem. A hűtőbe nyúltam és amit találtam elő vettem. Nem sok minden van. Pár doboz sör amit nem szeretnék oda adni a fiúknak mert az lenne, hogy én ittam meg.
- Nyugodtan megdobhatsz egy sörrel. - hallottam J-Hope hangját mögülem.
- Én is! - szólalt fel Suga.
- Nekem is! - csatlakozott hozzá Jimin is a nagyszobából.
Már csak azt kell kitalálnom mit mondok majd GDnek és a fiúknak. Elő vettem három dobozt és a pultra tettem. J-Hope azonnal lecsapott rá és a másikra, majd oda vitte Jiminnek. A kezembe vettem a maradékot és Sugához mentem.
- Tessék. - adtam neki oda.
- Köszönöm. - vette el a kezemből. Kibontotta és mielőtt bele ivott volna nekem nyújtotta.
- Köszönöm, de nem kérek. - mosolyogtam.
- MinJung! - ordított Jimin. - Tudnál segíteni?
Oda mentem a nappaliba és az xboxot nézegették. GD azt mondta, ha játszani akarok, dugjam be és nyomjam meg a konzolon a középső gombot. Jimin az xbox előtt guggolt és nézegette.
- Mi az Jimin?
- Nem tudod, hogyan kell bekapcsolni? - nézett fel rám.
- De... De tudom.
Felállt és én léptem oda. Előre hajolt és a kezembe vettem a az xbox dugóját és próbáltam bedugni a konnektorba. Valahogy sehogy sem ment.
- Tudod mit MinJung... - motyogta Jimin. - Még sem akarok játszani.
Szórakozik velem!? Ebben a nadrágban lehajolni... Ne! Nagyon gyorsan egyenesedtem ki és fordultam feléjük, de késő volt. Mind a heten az én fenekemet tapogatták a szemükkel. Éreztem, hogy lángra kap az arcom.
- Ez nagyon gonosz volt Jimin! - húzta el a száját Suga. - Bár a látvány...
- Elég! - ordítottam. - M-Menjetek el! Most! Nem kérek a segítségetekből! Borzalmasak vagytok! Erőszakosak, kanosak és elmebetegek! - mutattam az ajtó felé. - Gyerünk! Most!
Csak ledöbbenve néztek rám a fiúk. Azt hiszik most viccelek? Teljesen komoly vagyok! Rap Monster elindult kifelé és követte JungKook láng vörös arccal. V fel állt és az arcára ütött, majd elindult kifelé. A többiek is mentek kivéve Jint. Bezárta a fiúk után az ajtót, majd rám nézett.
- Menj el! Te is!
- Nem láttalak még ilyennek. - mosolygott. - Aranyos vagy, amikor mérges vagy. - lépett hozzám közelebb és az arcomra tette a kezét.
- J-Jin... - motyogtam.
- Lehet, hogy az egész szín játéknak indult, de... - nézett a számra. - ... de nagyon megtetszettél nekem.
Kikerekedett a szemem. Ez a második vallomás ami ma ért. Őszintén ez kicsit jobban szíven ütött mint az első. Megtetszettem neki? Mi vagyok én? Egy porcelán baba? Jó... Kicsi vagyok és nem túl sötét a bőröm, de akkor is... Hátrébb léptem tőle és az ajtóra néztem. Lassan haza jönnek G-Dragonék... Nem lenne jó ha találkoznának Jinnel... Főleg, hogyha kiderülne, hogy 18 éves...
- Kérlek menj el... - sziszegtem, de nem néztem a szemébe.
- Nem megyek. - sétált el mellettem és leült a kanapéra. - Addig nem ameddig nem puszilsz meg.
- SeokJin! - fordultam felé. - Ilyet nem kérhetsz!
- Akkor addig itt maradok. - mosolygott.
- Menj el! - mentem oda hozzá. - Gyerünk! - fogtam meg a kezét, hogy felhúzzam, de csúnyán kihasználva az alkalmat az ölébe rántott. A feje mellett támaszkodtam meg a kanapé háttámláján. A derekamra tette a kezét és feljebb ültetett magán. Rosszul tette. Valami olyat éreztem amit eddig még soha. Sokszor ültem már JiYong ölében, de egyszer se éreztem nyomást lent.
- Na? - mosolygott. - Így se?
- Jin én... - nyeltem nagyot.
Oldalra fordította a fejét, jelezve, hogy ott kellene megpuszilnom. Nagyot nyeltem és közelebb hajoltam hozzá. Óvatosan értem az arcához. Arcon pusziltam, majd hátrébb hajoltam tőle és a szemébe néztem. Elmosolyodott és a kezével az arcomra simított.
- Akkor én megyek... - mondta, de meg sem mozdult.
Nem tudtam mit mondani. Szörnyen zavarban vagyok. A következő pillanatban nyílt a bejárati ajtó. Jin kezétől nem tudtam oda nézni.
- Megjöttünk MiNi! - hallottam GD hangját. - MinJung...
Most már tényleg éghet az arcom. Nagyon rossz érzés, hogy ezt az egészet látja a bátyám és a haverjai. Hallottam, hogy TaeYang kuncogni kezd. Jin egyszerűen lesegített magáról, majd fel állt. Elásom magam...
- Te meg ki vagy...? - sziszegett a bátyám és levette az arcáról a száj maszkját.
- Meg tudom magyarázni JiYong! - pattantam fel a kanapéról.
Jin csak rám nézett és elmosolyodott. Csak azt akarata, hogy nyugodjak meg, mert semmi baj nem lesz. A hajába túrt és GD-ékhez lépett.
- Kim Seok Jin vagyok. - nyújtott kezet.
- Kwon Ji Yong... - fogott kezet Jinnel.
- Tudom kik vagytok. - kezdett nevetni Jin. - Big Bang. Igaz? MinJung majd holnap találkozunk. - nézett rám. - Sziasztok. - hajolt meg.
- V-Várj Jin! - léptem utána. - Ezt nem mondhatod el senkinek.
- Gondoltam. - tette a vállamra a kezét. - Lakat van a számon. Nem mintha nem sejtettem volna. - mosolygott.
- Mi? - kérdezte Daesung. - Tudtad, hogy testvérek?!
- Szerintem én vagyok az egyetlen ember aki tudja a teljes nevét MinJungnak. Egyébként teljesen olyan mint GD. - nézett a mögöttem álló bátyámra. - Viszont most tényleg mennem kell. TaeHyung kifog akadni.
- Az biztos... - hajtottam le a fejem. - Szia...
Kiment az ajtón, majd bezártam mögötte. Felemeltem a fejem a földről és öten néztek rám halál komolyan. Jöhet a fej mosás...
- Osztály társad? - kérdezte G-Dragon.
- Nem... - ráztam meg a fejem.
- Akkor?! - emelte fel a hangját.
- Harmadikos... - motyogtam és becsuktam a szemem.
- Harmadikos?! - üvöltött még hangosabban. - Az két év! Többet nem találkozol vele! Soha többet!
- Mert te nyugodtan kavarhatsz velem egyidős lányokkal!? - néztem rá és én is felemeltem a hangom.
- Mit mondtál...? - dobta le a cuccát és közelebb lépett hozzám.
- Jin csak a barátom!
- A barátok nem ülnek egymás ölébe és nem simogatják egymás arcát! - fogta meg a felkarom. - Nem engedhetem, hogy idősebb fiúkkal kavarj! Mit gondolnának anyáék?! Csak megint megkapnám, hogy felelőtlen vagyok!
- Nem kavarok vele! - léptem hátrébb, de az ajtónak ütköztem. - Csak batárok vagyunk! Értsd meg!
- Szoba fogság... - motyogta és elengedte a karom, majd a szobájába indult.
- De JiYong! - léptem utána.
- Nem csak azért, mert idősebb. Felhoztad ide úgy, hogy nem is szóltál... Bele se gondoltál mi lett volna, ha nem jövünk? Hogy rád veti magát? Hogy megerőszakol, ha nem mész bele? - fordult vissza. - Csak védeni akarlak, mert a bátyád vagyok...

Elment a szobájába én meg csak álltam a bejárati ajtó előtt. Olyan... Olyan rosszul érzem magam. Olyat mondtam neki amivel biztos megbántottam... Régen volt egy lány. 18 éves volt és amikor kicsit sok ivott lefeküdtek. Majdnem bezárták mert kiskorúval volt... Nem akartam megint ezt emlegetni, mert tudom, hogy nagyon mélyen érinti.
- Jól vagy? - kérdezte T.O.P.
Csak megráztam a fejem és a bátyám után mentem. Megálltam a szobája ajtaja előtt és elkapott a síró görcs. Fel emeletem a kezem, hogy kopogjak, de nem tudtam magam rá venni, hogy meg is tegyem. Remegett a kezem. Nagy levegőt vettem és egyszer kopogtam, majd benyitottam.
- JiYong... - motyogtam.
Beljebb léptem és bezártam az ajtót. Sötét volt az egész szobába. A függönyt sose húzza ki. Az ágyán ült, de nem nézett rám. A térdén támaszkodott és az író asztalt bámulta. Sokszor bántottam már meg, de ennyire még sose. Sose szoktam dobálózni olyan amit nem szeret.
- Mit akarsz...? - fordult felém.
- Sajnálom... - lépet közelebb hozzá. - Nem akartalak megbántani...
- Csak... Bocsi, hogy ordítoztam...
Elmosolyodtam és leültem mellé az ágyára. Csak néztem a sima arcát. Meg sem rebbent egy pillanatra se. Egy kicsit rám nézett, majd felém fordította fejét. Nagy levegőt vett és hosszan lehunyta a pilláit, majd szóra nyitotta a száját.
- Anya azt mondta nem tudok rád vigyázni... Sose hagyott kiskorodba velem kettesben. Mindig is felelőtlennek tartott. Aztán jött az a drogos incidens... Csodálkozott, hogy hozzám költöztél... Én anyáék helyében a közelembe se engednélek téged... - temette a kezébe az arcát.
Szipogni kezdett, majd a karján végig folytak a sós könnyei. Még sose láttam ilyennek. Sose láttam sírni. Mindig is olyan erős volt... Azonnal közelebb ültem hozzá és megöleltem. Csak még hangosabb sírásban tört ki és teljesen felém fordult majd átölelt. Csak sírt és sírt... Mindig is bizonyítani akart anyáéknak, de sose értékelték a munkáját. Akár hányszor lett első helyezett a banda anyáék azt se mondták, hogy ügyes, vagy gratuláltak volna neki... Csak azt mondták, hogy lehetett volna sokkal több szavazata mint a másodiknak. Sose bíztak benne... Akármit mondott anya vagy sokkal inkább apa mindig megcáfolta. Egy jó darabig sírt a vállamon, majd a szemembe nézett. A sós könnyek miatt kivörösödött a szeme. Arcon pusziltam amire muszáj volt elmosolyodnia.
- Lehet túl hamar elítéltem Jint... - húzta fel a szája sarkát.
- Egy kicsit... - vontam vállat.
- Mesélhetnél róla.
- Lelkizzek a saját bátyámnak? - nevettem.
- Az előbb sírtam! - ütött vállba. - Gyerünk!

V szemszögéből:

Még mindig bizsergek ha csak vissza gondolok MinJung fenekére. Jiminnek nagyon jó ötletei vannak! Egyszerűen meghalok azért, hogy újra lássam. A csókról ne is beszéljek. Olyan aranyos amikor zavarban van, de az a fránya óvszer miatt tuti ki van akadva. Őszintén és most Jin miatt vagyok kiakadva. Úgy lökdösött ki minket a lakásból, hogy rendesen kék foltok maradhattak a hátamon. Borzalmas... Nem értem miért maradt MinJungnál. A gondolataimból JungKook sikítása rázott vissza.
- Nyugodj már meg! - szólt rá Jimin.
- De fáj, de világ barma! - ordított megint JungKook.
- A fenének kell neked mezítláb járkálnod a lakásban! - dörmögött Rap Monster.
Fel álltam és a konyhába mentem. JungKook az egyik széken ült és Suga ölébe volt a lába.
- Mi történt? - kérdeztem.
- A hülye gyerek belelépett egy csavarba. - sóhajtott J-Hope.
- Hehe! - nevettem. - Balfasz!
- Csak húzzátok már ki! - nyögött nagyot amikor Suga a csípőfogó szájába tette a csavar végét.
- Na jó... - harapott az alsó ajkára Suga. - Erre harapj rá. - adott Jiminnek egy rongyot, majd az idősebbik azonnal az öccse szájába nyomta azt. Suga fel emelt egy üveget és Kooki lábára öntötte. A kölyök azonnal nyögni kezdett, YoonGi pedig kifelé kezdte rángatni a csavart. JungKook egyre hangosabban vonyított a szájában a ronggyal. Az a probléma, hogy ehhez egyikünk se ért és nem tudjuk hol van Jin doboza.
- Jó! - szólt rá NamJoon. - Elég! Egy centivel se jön kijjebb!
- Mert nem kezdtem el húzni... - nézett fel rá Suga. - Már így is vonyít! Ha elkezdem húzni bepisil.
JungKook kikapta a szájából a rongyot. Megtörölte a homlokát amit az izzadság áztatott el.
- Várjuk meg Jint Hyungot... - motyogta. - Ti ehhez kurvára nem értetek!
- Elfog fertőződni. - néztem rá.
- Akkor is megakarom várni Jint!
- Rendben... - simogatta meg Kooki fejét Jimin.
Annyira jó testvérek. Jimin mindig vigyázz JungKookra akkor is, ha csak féltestvérek. Ha nekem lenne egy ilyen testvérem sokkal könnyebb lehetne az életem. Másodpercek múlva nyílt a bejárati ajtó és Jin lépett be rajta. Azonnal lerohamoztuk.
- Hol van JungKook? - kérdezte.
- A konyhában. _ válaszolt Suga.
Bementünk a konyhába és JungKook még mindig ott ült fel tett lábbal amiből kicsit folyt a vér.
- Istenem... - sóhajtott Jin. - Kiakartátok húzni? - nézett végig rajtunk. Mi csak bólintottunk, majd ő szemügyre vette a lábát. Kiadta a parancsot, hogy vigyük be a szobájába. Suga és Jimin bevitte. Kiküldte őket, majd vártunk. Jó fél óráig semmi nem történt, majd egyszer csak nyílt a szoba ajtaja és Jin lépett ki rajta véres kézzel. Jimin és én azonnal bementünk. Szegény JungKook csukott szemekkel szuszogott Jin ágyában. A lába be volt csavarva. Jin nagyon ott van ezen a téren. Az egyik asztalon ott volt egy tálban a csavar.
- Szerencsére csak a talpa szélébe fúródott bele. - hallottuk mögülünk Jin hangját.
- Istenem Jin! Köszönöm! - nézett rá Jimin. - Anya megölt volna, ha sebes lábbal viszem haza.
- Így is megsérült a lába csak a csavar nincs benne. - nevetett. - Még egy darabig aludni fog az altatótól.
- Nem baj... Majd haza viszem. - indult kifele a szobából Jimin.
Csak néztem Kookit ahogy alszik. Mérges vagyok Jinre. Hallottam, hogy mögöttem kezd kutatni.
- Mit csináltál MinJungnál? - kérdeztem, de még mindig JungKook arcát bámultam.
- Semmit. Csak beszélgettem vele. Ennyi. - lépett mellém és a vállamra tette a kezét. - talán megint féltékeny vagy? - mosolygott.
- Dehogy vagyok! - csaptam le a vállamról a kezét, majd ráncolni kezdtem a homlokom.
- Akkor nem baj ha elmondok egy titkot? - suttogott. Csak néztem rá. Titok? Milyen titkot? - Nem akarom, hogy egyből kitaláld. - fordult el, de elkaptam a csuklóját.
- Mond... el... - kezdtem a padlót nézni.
- A lényeg, hogy elég... közel kerültünk egymáshoz. - rá kaptam a tekintetem. - Az ölembe ült, majd megpuszilt.
- Meg... puszilt...? - nyögtem ki.
- Tudod TaeHyung... - fordított nekem hátat és pakolni kezdett. - MinJung tényleg nagyon kedves lány és nagyon felhívta magára a figyelmem. Csak annyira, hogy én is bele essek...
Zuhanni kezdtem. Mérgemben akartam neki vágni azt ami az eszembe jut, de egy szó se jött ki a torkomon...