Először én sem értettem mit akarnak a fiúk, aztán szép lassan elmagyaráztak mindent. Amint felfogtam mindent nem tudom mit csináljak. Yura... Nagyon sajnáltam azért amit tett vele WooJin. Yura közölte, hogy ő is segíteni akar nekem. Nem szeretném, hogy megint baja essen miattam. Elsőre azonnal elutasítottam az ötletet, de Yura és Jin nem hagytak békén. Kénytelen voltam bele menni. Szóval most éppen csomagolok két napra... Nem igazán vártam ezt a napot. Este már Vvel leszek össze zárva egy házban.
- Minden megvan? - nyitott be a szobámba GD.- Igen... - dobtam be a fekete bikinim. - Mindent bepakoltam. - fordultam felé.
- Akkor lassan mehetünk? Kiviszünk a buszmegállóba. - mosolygott.
- Semmi szükség rá! - fordultam vissza a táskához és össze cipzároztam. - Csak pár saroknyira van. Oda találok.
- Biztos? - lépett közelebb hozzám és megölelt hátulról.
- Biztos... - tettem a kezére a kezem.
Szörnyen érzem magam amikor a bátyámmal beszélek. Hazudok neki. Mindenről. Most is azt hiszi Yurával megyek sátorozni. Nem mondtam el neki semmit... Nem szeretném, hogy aggódjon. Jobb ha semmit nem tudd. Elengedett, majd a fejem tetejére nyomott egy puszit. Hallottam, hogy elhagyja a szobám. Az ágyam melletti konnektorhoz léptem és lehúztam a telefonomat, majd kirángattam a töltöm. A telefont a zsebembe, a töltött a táskába nyomtam. Lehunytam a szemem és szép lassan kiengedtem az összes levegőt ami össze gyűlt bennem. A hátamra kaptam a táskám és én is elhagytam a szobám. Lementem a lépcsőn és elköszöntem a fiúktól.
Milyen lehet az a ház? És hol van? Azt mondta V, hogy vigyek fürdő ruhát mert kell. Miért nem tudja megmondani, hogy hova megyünk és mi lesz ott?
Még a gondolataimban úsztam lassan a busz megállóhoz értem. Ott volt V és rám várt. Amint meglátott elmosolyodott és megindult felém.
- Szia. - köszönt és a táskámért nyúlt.
- Szia. - nem ellenkezdtem. Levettem a hátamról és a kezébe adtam. - Mikor jön a busz?
- Még pár perc. - sóhajtott. - Nagyon rossz kedved van? - szomorodott el.
- N-Nem csak aggaszt, hogy azt se tudom hova megyünk. - néztem fel rá.
- A nagyszüleim házába. Nem messze van onnan a város a tó mellett. Szóval a ház előtti kis rész a saját szabad strandunk. - mosolygott.
- Szóval akkor a ház is a tónál van? - válasz képpen csak bólintott. - Rendben. - mosolyogtam.
Egy darabig néma csendben álltunk és vártuk a buszt. Szép lassan gurult be. Kinyitotta az ajtóit és felszálltunk. Vettünk két jegyet és a busz hátuljába néztem. Sehol egy ember. A leghátsó üléshez mentem és jött utánam V is. Leültem az ablak mellé ő meg a mellettem lévő székre. Elindultunk és én csak meredtem ki az ablakon.
- MinJung... - motyogott mellettem V. - Kérsz?
Felé néztem és egy tál sült hús volt nála, zöldséggel és rizzsel. A nyálam kezdett folyni. Ma van a nyári szünet első napja és én ma még egy falatot sem ettem, pedig fél tizenkettő van. Ahh! Éhes vagyok!
- Egy... Kicsit... - suttogtam.
Nyúltam volna a pálcikáért, de ő érte el hamarabb. A kezébe vette és az egy darab húst emelt fel, majd a szám felé irányította.
- Á! - tátotta ki a száját.
Kivörösödött az arcom és kinyitottam a szám. Azonnal etetni kezdett mind valami rossz kis babát. Egyszer magának, egyszer nekem adott az ételből. Egy kis idő múlva az egész elfogyott.
- Jin csinálta? - kérdeztem.
- Igen. Ő. - tette el az ételes dobozt. - Én nem vagyok valami nagy szakács.
A lápát az előtte lévő szék tetejére dobta és feje alá tette a két kezét, majd lehunyta a szemét.
- Hosszú az út. Ha nem bánod én alszom. - motyogta csukott szemekkel.
- Nem... Dehogy.
Hátra dőltem és én is becsuktam a szemem. Azt vettem észre, hogy a hangok eltűnnek, engem meg elnyom az álom.
V szemszögéből:
- Hol vagyunk...? - dörzsölte meg a szemét MiNi.
- Megérkeztünk.
Felálltam és a hátamra kaptam a táskám, a kezembe pedig MinJungét. Felsegítettem a székből és leszálltunk a buszról. Elindultunk nagyapámék háza felé. Jó ideje mentünk, de ő majdnem az egész utat végig nyafogta. Egy idő után már nagyon bosszantott amit csinál, de próbáltam nem venni róla tudomást. Már elmúlt fél nyolc. Hosszú az út idáig és én piszok fáradt vagyok annak ellenére, hogy az egész utat végig aludtam. Fáradt vagyok és nyafog... Nem akar rá jönni, ha nyavalyog nem érünk hamarabb?! Egyszerűen megőrjít, de aranyosa a hangja. Szép lassan megérkeztünk a házhoz. Egy könnyed mosollyal az arcomon álltam meg és néztem végig az óriási házat. Imádom.
- Azta... - torpant meg MinJung és végig mérte a házat. - Ez három emelet? - nézett fel rám.
- Csak kettő. A legalsó szinten a garázs van. - indultam meg a ház felé.
Össze szedtük magunkat és a lépcső fele vettük az irányt. A garázson át nem tudunk menni, mert a garázsban van a kulcs. Felmentünk a lépcsőn és kinyitottam a bejárati ajtót. Magam előtt beengedtem MinJungot, majd én is beléptem, de az ajtót kitámasztottam, hogy szellőzzön a ház. Nagyon sok időt töltöttem itt kis koromban.
- Nagyon szép! - lépett még beljebb a házba MiNi és ledobta a cipőjét.
- Örülök, hogy tetszik. - vettem le én is a cipőm.
Egész nagy ház. A bejárati ajtón belépve egy kis előszobába lépünk be. Balra egy nappali, jobbra egy lépcső az emeletre. A lépcső mellett egy másik ami a garázsba visz. Az előszoba végén egy fürdő vécével és jobbra egy kis konyha egy étkező asztallal.
- Megmutatom a szobád. - fogtam meg a csuklóját és magam után kezdtem vezeti felfele a lépcsőn. Felérve balra egy nagy fürdő, jobbra egy háló. Tovább menve a kis folyosón. Balra egy gyerek szoba, jobbra egy másik háló szoba.
- Ez lesz a tiéd. - nyitottam be a szobába. - Ohh... - lepődtem meg. Az egész szoba ki volt festve. A fal lila volt, a reluxa pedig sötét kék. Anyáék jártak itt? Mit csináltak az én szobámmal? Ledobtam MinJung táskáját és a saját szobámhoz sietettem. Benyitottam és semmi érdekes nem volt. Ki lett festve a fal menta zöldre és fehér reluxa volt az ablakon. Az ágyon egy levelet pillantottam meg. Oda léptem és leültem az ágyra. A kezemben vettem a levelet és kinyitotta, majd olvasni kezdtem.
"TaeHyung... Arra gondoltunk apáddal, hogy eladjuk nagypapa házát. Kérlek, ne csinálj nagy rendetlenséget ha ott vagy és ne tegyél kárt a falban amit lefestettünk." Hogy tehetik ezt?! Tudják, hogy mennyit jelent nekem ez a ház és ők eladnák! Össze gyűrtem a papírt, majd a földre dobtam és felálltam.
- Minden rendben? - kérdezte MinJung.
- Persze. - erőltettem az arcomra egy mosolyt. - Na gyere.
A szobához mentünk és MiNi azonnal bevetette magát az ágyba. Beljebb hoztam a táskáját és letettem az ágy lábánál lévő fotelba.
- Tetszik? - kérdeztem.
- Nagyon! Nagyon szép ez a ház, V. - ült fel. Még sose láttam ilyennek. Nagyon boldog most? A buszmegállóban olyan negatív volt.
- Gyere nézzünk ki a teraszon. - a terasz ajtóhoz léptem és kinyitottam. Kimentünk és azonnal leesett az álla. A korlátnak támaszkodva figyelte a tavat. A szemében tükröződött a lemenő nap fénye. - Na?
- Nagyon szép! - fordult felém. - Mind két szobának ide nyílik az ajtaja? - lépett a másik ajtóhoz.
- Igen. Papa nagyon szerette az ilyen házakat. Főleg azt amiben tető tér van átalakítva. Ezért ilyen.
- Örülök, hogy eljöttem. - lépett vissza a korláthoz.
Egy darabig néztük a tavat, majd indultunk volna be amikor MinJung felszisszent és a kezébe kapta a kezét.
- Elvágta valami. - szólalt fel.
- Mutasd. - léptem oda hozzá és fel emeltem a kezét. A tenyerét elvágta a korlát csavarja. - Van lent a konyhában sebtapasz.
Azonnal leszaladtunk a konyhába és leültettem az asztalhoz. Kerestem egy seb tapaszt, majd elé ültem és a kezére ragasztottam. Szerencse éppen, hogy csak vérzett. Amint rajta volt a tigrises sebtapasz megnézte, majd elmosolyodott.
- Köszönöm.
- Nincs mit. - álltam fel és kidobtam a sebtapasz papírját, majd vissza tettem a helyére a dobozt amiben volt. Ő az asztalnál ült még én elmentem a hűtőhöz és belenéztem. Arra telik, hogy levelet írjanak, de, hogy kaját tegyenek a kurva hűtőbe arra már nem! Dühösen csaptam be az ajtót. Nagy hangja volt. Nem mozdultam meg csak a hűtőt bámultam.
- V... Jól vagy...? - kérdezte MinJung.
- Igen... - fordultam felé. - Nincs kaja... Holnap elmegyünk, majd boltba és veszünk kaját.
- Rendben. - bólintott.
- Van kedved filmet nézni, vagy valami? - kérdeztem.
Válasz képpen csak bólintott. Egyedül a nagyszobában van tévé. Bementünk és kerestem valami jó akció filmet. Elindítottam és leültem MinJung mellé a kanapéra. Jó mesze ült tőlem. Sajnos... A fele lement a filmnek amikor rá néztem. Elaludt. Felálltam és kikapcsoltam a tévét, majd oda mentem hozzá. A lába alá nyúltam és a hátához, majd az ölembe vettem. Édesen aludt akárcsak a diszkóban. Elmosolyodtam és elindultam vele felfelé az emeletre. Nehezen, de felmentem a csiga lépcsőn. A szobájába mentem és óvatosan tettem le az ágyra. Elő kerestem egy takarót és egy párnát. A párnát a feje alá tettem, majd betakartam. Lekapcsoltam a villanyt és behajtottam az ajtót. Lementem a földszintre és bezártam az ajtót kulccsal, majd teljesen besötétítettem lent és felmentem a szobámba. Bezártam az ajtót és elő kerestem a telefonom. Kikerestem Rap Monster számát. Fél tíz. Amennyire ismerem a fiúkat mindenki nálunk nyomul. Tárcsáztam és szinte azonnal fel is vette.
- Szia. MinJung elaludt? - kérdezte.
- Másképp nem hívnálak. - ültem le az ágyamra.
- Minden rendben?
- Igen. - bólintottam annak ellenére is, hogy nem lát.
- Történt valami?
- Semmi érdekes. Semmi nem volt az úton. Mikor megérkeztünk akkor se volt semmi. MinJung elvágta a tenyerét, de jól van. - mosolyodtam el.
- Holnap is hívj, ha elaludt. Jó éjt. Szia.
- Nektek is...
Ledobtam a telefont a táskámhoz, majd kifeküdtem az ágyon. Becsuktam a szemem és hatalmasat sóhajtottam. A legrosszabb abban, hogy két napot együtt vagyunk, hogy nem feküdhetek le vele...
Nagyon jo ,nagyon tetszik kovit varom !
VálaszTörlés