11. Fejezet: Veszély

Yura szemszögéből:

Nem tudtam elképzelni, hogy megint látom. Látom azt az embert akitől sírni tudnék, de most, hogy előttem áll még levegőt venni is alig tudok. Rettegtem a gondolattól, hogy megint látnom kell. Itt áll előttem. Barna haja éppen, hogy a szemébe lóg. A szürke pulcsi rajta egy fekete farmerrel. Az arcomat cirógatja. Nem segít ezzel. Csak még inkább félek. Elakarok futni SooHun egy pillanatra se ereszt. A kezemet szorosan a hátamhoz nyomja a jobb kezével. A bal keze még mindig a számon van. Remegek. Nem akarom, hogy megüssön. Nem akarom, hogy megint úgy érjen hozzám.
- Fura ez a haj... - kezdte a hajamat piszkálni. Megkönnyebbültem, hogy elvette az arcomról a kezét.
- Istenem... - sóhajtott WooJin mögül KyuBok. - Csak menjünk már haza...
- Kuss! - fordult hátra az előttem álló tetű. A fiúk össze húzták magukat és hátrébb léptek. Még SooHun szorítása is meggyengült egy pillanatra. Csak annyira, hogy a kicsavart kezemet kitudtam húzni a szorításából. Kibújtam a keze alól ami a számon volt és sarkon fordultam, hogy elrohanjak. Sikerült is volna, ha WooJin nem nyúl utánam és kapja el a hajam. A kezére csavarta és a földre rántott. A földön hevertem. A térdemből szivárogni kezdett a vérem, épp úgy mint a könyökömből.
- Nem mész sehova! - ordított WooJin.
Össze szorítottam a szemem és ökölbe szorult a kezem. A hajamnál fogva ráncigált álló helyzetbe, majd vissza lökött SooHunhoz. Újult erővel csavarta ki a karom, de most két kézzel fogta, hogy véletlenül, se tudjak szabadulni. WooJin elém lépett és felemelte a kezem. A csuklómat kezdte nézegetni.
- Össze vagdostad a kezed, hogy eltűnjön a körzet szám? - nevetett WooJin. - Fáj még?
A vágásokra szorított. Ismét össze szorítottam a szemem és próbáltam nem sikítani. Piszkosul fáj. Lehet régiek, de nem igazán tudnak normálisan össze forrni. Csak egyre erősebben nyomta. Az első könnycsepp utat nyert és akadály nélkül folyt végig az arcomon. Hagyja már abba!
- Hol lakik MinJung? - kérdezte. Meg sem szólaltam. Nem csak azért mert nem tudom, ha tudnám se mondanék neki semmi olyat ami MiNihez vezetheti. - Miért akarod, hogy bántsalak? Csak mond el és megúszod pár sebbel.
- N-Nem tudom... - motyogtam a lehető leghalkabban. - Nem tudom....
- Akkor mást kérdezek. Hol laknak Rap Monsterék?
Na ezzel a kérdéssel még jobban megfogott. Honnan kellene tudnom? Hosszas ideig várt, majd ellépett tőlem. Óvatosan kinyitottam a szemem és rá néztem. Egy kést nyitott ki. Ismét a kezemért nyúlt és teljesen addig húzta még egyenes nem lesz.
- Újra kérdezem. Hol lakik MinJung és hol laknak a fiúk? - tette a kést a karomhoz. Éreztem, hogy azonnal elő tőr a vér csak attól, hogy a bőrömhöz rakta. - Na?
- Nem... Tudom... - néztem az arcára.
Nem mondott semmit, csak sóhajtott, majd egy vágást csinált a kezemen. Megremegett a lábam, de nem tudtam elesni, mert tartottak. Fel szisszentem és rángatni kezdtem a karom. Rosszul tettem, mert még egy vágást csinált.
- Hol laknak?! - ordított.
- Nem... Tudom...
A könnyeimmel küzdtem. Sajnos nem ment. A következő vágásnál elveszettem az önuralmam. Felsikítottam és sírni kezdtem. Könyörögtem, hogy hagyja abba, de hiába. Csak fojtatta a karom vagdosását. Egyre jobban ordítottam és sírtam, de nem mertem a kezemre nézni.
- Yura! - egy ismerős hangra azonnal abbahagyta a bőröm vágását. Felszisszent és a kéz fejemet vette kezelésbe. Azt is össze vágta, majd halottam, hogy elrakja a kést.
- Menjünk... - adta ki a parancsot. SooHun elengedett és a földre estem.
A fenekemen ültem és a karomra néztem. Nem ész nélkül vagdosót. A kéz fejemre írta a tizenkettes számot. A karomra pedig a nevét. Az egész jobb karom véres volt. Durván töröltem le a könnyeket az épp kezemmel. Nincs erőm felállni.
- Yura! - a hang a hátam mögött volt.
Ha nem érnek ide JungKookék képes lett volna a testem minden pontját össze vagdalni. Éreztem valaki kezét a vállamon.
- Yura... - Jin megkerült és leguggolt hozzám. A szemembe nézett, majd a karomra. - Jól vagy?
Csak megráztam a fejem. Hogy lennék jól? A semmiért kínoztak meg. A nagy büdös semmiért!
- Mit csináljunk? - kérdezte Jimin.
- Nem tudom mivel vágták össze a kezét, de a legjobb lenne, ha hozzánk vinnénk. - állt fel Jin.
Valaki egy könnyű mozdulattal állított fel. Még mielőtt össze estem volna valaki elkapott. Lassan néztem fel az illető arcára. JungKook. Lassan lecsuktam a szemem. Tudom, hogy biztonságban vagyok. Érzem...

~~~

Érzetem, hogy valaki a kezemet fogja. Hol vagyok? Oldalra döntöttem a fejem és lassan kinyitottam a szemem. Valaki tényleg a kezemet fogja. Az illető arcára néztem. JungKook? Miért fogja a kezem? Lehunyt szemekkel aludt és a kezemet fogta. Végig néztem a karomon. Valaki végig csavarta fáslival. A plafonra néztem, majd vissza JungKookra. A szemét nyitogatta. Ahogy meglátta, hogy őt nézem azonnal a kezére nézett és azonnal elhúzta. 

- Yura... - állt fel és elment valahova. 

Össze szedtem magam és felültem. Egy nagyszoba kanapéján ültem. Nem valami puccos hely... Lépteket hallottam a nappali melletti folyosóról. Oda kaptam a fejem és Rap Monsterékkel találtam szembe magam. 

- Jóbban vagy? - mosolygott Jin.

Csak bólintottam. Megkerülte a kanapét és mellém ült. A kezemért nyúlt. Nem ellenkeztem. Oda nyújtottam neki. Elkezdte óvatosan lecsavarni a karomról. Nem akartam látni. Elfordítottam a fejem és becsuktam a szemem. 

- Nem fertőződött el. - mondta teljesen nyugodtan. 

Láttam, hogy pár véres anyagot a szembe lévő kis asztalra hajít, majd kezébe vesz pár újat és újra elkezdi betekerni. Felszisszentem mikor körbe kezdte tekerni. Egész hamar sikerült neki. Rögzítette a végét egy biztostűvel. 

- Kész. 

- Köszönöm. - néztem a kezemre. 

- Mit csinált veled az az állat? - kérdezte Jimin. - Új mániája, hogy kislányokat zaklat? 

Nagyot nyeltem. Ők nem tudják. Egyedül JungKook tudja, hogy jó pár hónappal ezelőtt még WooJin... kurvája voltam. Lassan néztek JungKookra. El kellene mondanom nekik... El kellene mondanom mindent. 

- WooJin... - motyogtam. - MinJungot keresi... - az ölemben heverő kezembe néztem. 

- Mi? - kérdezte V. - Hogy érted, hogy keresi? 

- Azt hitte tudom, hogy hol lakik. Aztán azt akarta megtudni, hogy ti hol laktok. - egy pillanatra se emeltem fel a fejem, de tisztán éreztem, hogy mind a heten engem néznek. 

- Várj egy kicsit... - ült le mellém Suga. - Te ismered WooJint? 

Nem mondtam semmit. Hogyan kellene elmondanom? Mutassam meg a derekamon lévő tetoválásom? Más kép nem hinnének nekem... Felálltam és háttal álva nekik felhúztam a pólóm egészen addig, hogy látszódjon a tetoválás. 

- Yura... - lépett utánam J-Hope. - De hát... te a mi körzetünkben laksz! 

- Csak pár hónapja... - fordultam feléjük. - Előtte... 

- Mikor tudtál átjönni? - kérdezte Rap Monster. 

- KunJun halálakor mindenki menekült. Nagyon sokan voltak akik épségben kitudtak jutni, köztük én és Sam. Vissza költöztünk anyához. Szerencsére sikerült kijutni. Azt mondták, hogy azok akik ott maradtak már... nem élnek. KunJun volt az aki vissza tartotta WooJint és amikor meghalt elment az esze.
- Sam is...? - suttogta Jimin. - Én ezt nem akarom elhinni...
- Nem tudom mit akar WooJin MinJungtól, de kérlek titeket vigyázzatok rá! - fordultam feléjük. - Nem akarok, hogy a barátnőmnek baja essen! - csuktam le a szemem. - Kérlek titeket!
- Megnyugodhatsz. - mosolygott Jin. - Már vigyázunk rá.
- Ohh... - mosolyodtam el. - Ennek örülök.

Jimin szemszögéből:

Egész sokáig beszélgettünk Yurával. Rap Monster nem akarta elengedni. Felhívta Samet aki csak azt tudta mondani, hogy mindenképp maradjon ott és nem mozduljon el mellölünk. Fél kilenc múlt amikor csörögni kezdett a telefonom. Elő halásztam a zsebemből a mobilom. Apa nem szokott ilyenkor hívni. Sőt. Egyáltalán nem szokott hívni. Felvettem a telefont és a fülemhez emeltem.
- Szia. Mi az? - kérdeztem.
- Jimin... Nagyon nagy baj van. - éreztem, hogy kétségbe van esve. A hangja rekedt, de határozott.
- M-Mi történt? - hajoltam előre.
- Anyádat... Megverték és... 
Nem lehet... Ez nem igaz. Anya... Istenem... A nadrágomba markoltam és lehunytam a szemem.
- Hol vagytok? - álltam fel.
- A körzeti kórházban. 
Letettem a telefont és az öcsémre néztem. nagyokat pislogott és engem figyelt. Hogy mondjam el neki, hogy ne törjön össze? Imádja anyát. Mindennél jobban.
- Mi az Hyung? - szólalt meg JungKook.
- F-Figyelj... - simítottam a nyakamra és eltettem a telefonom. - Anyát... Megverték és még ki tudja mit csináltak vele. Be kell mennünk a kórházba.
Nem mondott semmit, csak fel kapta a pulcsiját és az ajtóhoz lépett. A kezét a kilincsre tette és rám nézett.
- Menjünk... - motyogta és vissza fordult az ajtó felé.
- Én is megyek. - állt fel a kanapéról TaeHyung.
Össze kaptuk magunkat és elindultunk. Kitehette ezt? Ki volt az a szemét láda aki képes volt kezet emelni az anyámra!? Csak tudjam meg ki volt... Tudjam meg melyik köcsög volt. Puszta kézzel fojtom meg. Hamar beértünk a kórházba. Apa már várt ránk és abba a szobába kísért ahol anya van. Nem jött be velünk. Kinyitottam az ajtót és beléptem. Anya az ágyban feküdt az oldalán.
- Anya... - motyogta JungKook. Elment mellettem és anyához ment.
Mi is követtük Vvel. Ahogy megláttam az arcát sírni lett volna kedvem. Duzzadt arc, felrepedezett száj. A csuklója teljesen lila vagy zöld. Nem volt az a mosoly az arcán ami szokott. Csak kedvetlenül feküdt az ágyban és falat bámulta.
- Anya. - ültem le az ágy melletti székre. - Jól vagy? - a kezéért nyúltam, de azonnal elhúzta és a másik oldalára fordult. Mit tettem, hogy ezt csinálja velem?
- HyoKyung. Kitette ezt? - kérdezte V.
Nem válaszolt. Lehet zavarban van, hogy itt vagyunk és így látjuk.
- Fiúk kérlek menjetek ki. - néztem a fiúkra.
- De Jimin! - vonyított JungKook.
- Menj ki! Gyerünk! - adtam ki az utasítást.
Mind ketten elhagyták szobát. Halkan zárták be az ajtót. Vissza néztem anyára. Nekem háttal feküdt. Hosszú haja ki volt engedve. Talán ha hó naponta egyszer látom így,
- Anya. Kérlek. Ha nem mondod el ki volt nem tudok segíteni! - tettem a kezem a hátára.
Lassan fordult a hátára. Óvatosan kezdett felülni. Azonnal segíteni kezdtem neki. Amikor ülőhelyzetben volt sóhajtott egyet, majd a hosszú fekete haját a füle mögé tűrte. Rám nézett, de a szemembe véletlenül se.
- Jimin... Kérlek vigyázz JeongGukra. - a kezét bámulta az ölében. - A fiú... TaeHyungot és egy lányt emlegetett. Féltem őket... Féltelek titeket szívem... - a szemembe nézett és könnybe kezdett úszni a szeme.
WooJin volt... Vadászik Vre és MinJungra. Kikel valamit találnunk rohadt hamar. Egy időre el kellene tűnnie TaeHyungnak és MiNinek. Tudom, hogy V nagyszüleinek van egy háza az egyik közeli tónál. Tavaly nyáron nagyon sok időt töltöttünk ott. Nem nagy ház, de alkalmas lenne arra, hogy ketten ott töltsenek egy hétvégét még mi kitalálunk valamit.
- Nyugodj meg anya. - fogtam meg a gyönge kezét. - Minden rendben lesz. - egy mosolyt erőltettem az arcomra.