- Az eszed fel ér egy haléval! - kezdett ordítani Monster. - Azt akarod, hogy szegény csajt megerőszakolja az a barom Han Woo Jin?! Ha rá jön, hogy oda vagy érte azonnal megfogja tenni és még ha ellenkezik is MinJung akkor meg is veri! - kezdett a kezével magyarázni.
- Tudom! - álltam fel a kanapéról. - Nem tehetek róla, hogy annyira beindulok, ha meglátom.
- Tudod mit érezhet? - nézett rám Jin. - Gondolj csak bele! Semelyik lány nem bírja, ha tapogatják! Vagyis... A normálisak nem... - motyogta el a végét.
- Nem mondok erre semmit... - sóhajtott Rap Monster.
- Nem is érdekelte, hogy majdnem a mellét tapogattam! - fordultam Jin felé.
- Akkor se csináld ezt vele! - nézett rám mérgesen Jimin. - Még biztos szűz! Mondjuk... Akkor engem is érdekel! - kezdett perverzen mosolyogni. - Hatalmas melle van a csajnak! - kezdett a kezével a levegőbe markolgatni. - Biztos puha és meleg!
- Fejezzétek már be a perverz képzelődést! - csapta le a lábát Suga. - Kooki teljesen felizgult!
JungKookra néztem és tényleg. Szerencsétlen srác farka az egekig áll.
- Üss rá kétszer és minden szép lesz. - nevettem.
- Fenéket! - nézett rám Kooki mérgesen. - Múltkor is ezt mondtad és szörnyen fájt utána!
- Hát én jót szórakoztam rajta. - nevettem tovább.
- Tudod mi lenne király TaeHyung? - nézett rám Jimin. Felé biccentettem a fejemmel. - Ha együtt csinálnánk fel...
- Na jó! - állt fel JungKook a kanapéról. - Jimin én haza mentem. - indult kifele a lakásból.
- Mond már meg anyának, hogy későn megyek. - nézett az öccsére.
- Oké... - nyitotta ki az ajtót. - Sziasztok.
- Szia. - köszöntünk el tőle kórusban.
- Na de V! - rántott maga mellé Jimin. - Benne lennél? - ült az arcára az a bárgyú vigyor.
- Kérdezd meg J-Hopeopot.. - mosolyogtam. - Ő biztos benne lenne...
- Dehogy lennék! - nézett ránk Hopi. - Semmi örömet nem találok benne, hogy kislányokat kúrjak veled kettesben. - állt fel ő is. - Én is húzok... Apám gondolom megint részegen fetreng a nappaliban fején az anyám régi tangájával... Nem egy jó dolog fel állítani és a szobájába vinni... Úgy hány mint ha szökőkút lenne... - lépet az ajtóhoz. - Császtok!
Ezzel el is ment. Egy darabig beszélgettünk és sörözgettünk, majd Jimin is lépett. Négyen maradtunk. Meg esik, hogy kicsit túl sok sört iszunk... Főleg Sugánál. Nem tudja hol a határ. Jinnel bevittük a szobájába, majd mi is aludni mentünk.
MiNi szemszögéből:
Miért is megyek én ma is suliba? Ja tudom már! A semmiért! Utálom az egész rohadt iskolát... Már majdnem az iskolánál jártam amikor észrevettem hét srácot. Nem Rap Monster bandája volt... Ott volt az a srác aki nyomul rám. Azt hiszem... No Min Ki... és a haverja Woo Un Hyea. A többieket még soha életemben nem láttam. Rám néztem és elindultak felém. E-Ez meg mit akarnak?! A következő pillanatban valaki a nyakamba tette a karját és a fülembe kezdett beszélni.
- Csak maradj nyugton... - motyogta. - Nem lesz baj... - puszilt arcon.
Rá néztem Jimin?! Elvörösödtem. Fel egyenesedett és elindult velem az ajtó felé. Elmentünk a fiúk mellett és ő csak mosolyogva biccentett nekik. Ismeri őket? Amint bent voltunk messzebb lépet tőlem. Rá néztem és ő csak levetette a sapkáját, megigazította a haját és vissza tette rá.
- Vegyük úgy, hogy ez meg sem történt. - indult tovább a folyosón.
Ezt most miért csinálta? Hatalmasat sóhajtottam, majd a terembe indultam. Teljesen zavarban vagyok... Már Jimin is nyomul rám... Amint beértem a terembe észre vettem, hogy Yura még nincs itt. Mindig itt szokott leni amikor jövök. A helyemre mentem és leültem. Percek múlva UnHyea és MinKi jött be a terembe. Utánuk nem sokkal JungKook. Becsengetek. Ma egyedül leszek... Az egész délelőttöt végig szenvedtem. Délben enni mentem volna, de Jin kapta el a karom és kezdett rángatni valahova.
- H-Hé! - ordítottam, de nem érdekelte.Egészen a harmadikos szekrényekig ráncigált. Megfogta a vállam és a szekrénynek vágott. A bal kezét a fejem mellé tette a kezét, de a jobb kezével ismét a csuklómra szorított. - Hogy is hívnak...? - gondolkozott el. - MinJung?
- I-Igen...
- Szóval... MinJung. - sóhajtott. - Kerüld el TaeHyungot... - hajolt közelebb hozzám.
- D-De hát! Ő nem hagy engem! - néztem a szemébe. Nagy barna szemei vannak. Tisztán látom benne magam.
- Ne foglalkozz vele... - nyomta a homlokát az enyémhez. - Nem akarom, hogy az édes arcodnak baja essen...
Tisztán éreztem ahogy levegőt vesz és ki fúja. Mentolos a lehelete. Pont szem magasságban volt a szája. A fogai is hibátlanok és fehérek. Nagyon fehérek! Jin valami tökéletes! Több mint tökéletes! Csak bólintottam és ellépett tőlem. A térdére támaszkodott és a földet kezdte bámulni. Szép lassan rám emelte a tekintetét, majd kiegyenesedett.
- Bocsánat az előzőért... - hajtotta meg a fejét. - Túl agresszív voltam... - indult vissza az étkezőbe. - Muszáj volt elmondanom... - fordult vissza. - Szeretem kimondani azt amit gondolok.
Nem mondtam semmit. Bólintott egyet és zsebre tette a kezét, majd elindult kifelé. Mit akart ezzel? Baja essen az arcomnak? Mire gondol? Utána indultam és vissza mentem a termünkbe. Illetve indultam, de megálltam az ajtó előtt amikor beszélgetést hallottam. A fal mellé álltam és hallgatózni kezdtem.
- Azt mondtad a Woo Jinnek, hogy TaeHyung és MiJung járnak. De nem... - hallottam UnHyea hangját. - Laposra fog verni délután...
- De olyan volt! V tisztára úgy viselkedik a cicámmal mint ha járnának! Honnan az istenből kellet volna leszűrnöm, hogy nem? - válaszolt neki MinKi.
- Tegnap MinJung csak kétszer küldte el a fenébe TaeHyungot... Idióta... - hallottam, hogy elindul kifele. Hátrébb léptem az ajtótól és úgy tettem mintha csak most jöttem volna.
Szembe találtam magam UnHyeavel. Azonnal elnézett rólam és elment mellettem. Bementem az osztályterembe és MinKi rám nézett. Elmosolyodott és az asztalához lépett, majd neki támaszkodott.
- Nagyon szép vagy. - hallottam a hangját amikor elmentem mellette.
Nem mondtam neki semmit, csak a helyemre mentem és leültem. Több se kellett neki. Utánam jött és az asztalomra ült. Lenézett rám, de én nem akartam a szemébe nézni.
- Jársz most valakivel? - tette fel a kérdést.
Megint csak hallgattam. Azt hiszi válaszolni fogok neki? Még mit nem.
- Ki az a WooJin? - néztem fel rá.
- Azt nem kell neked tudni... - tette az arcomra a kezét.
Bele remegtem ahogy a bőre az én bőrömhöz ért. Puha keze elkezdte simogatni az arcom. A keze egyre lejjebb simogatott eljutott a vállamig. Fel állított és maga mellé ültetett. Mintha ő irányítani. A szemében teljesen elvesztem. Felém fordult és elkezdte kigombolni az ingem. Észbe kaptam és a kezére tettem a kezem.
- Hagyd abba. - néztem vissza a szemébe.
- Ha nem akarnád akkor nem engedtél volna el eddig... - motyogta.
Lelökte a kezéről a kezem és tovább kezdte gombolni az ingem. Csak addig, hogy az egyik vállam szabad legyen. A nyakamhoz hajolt és megnyalta azt. A nyelvével végig nyalt a kulcsontómig. Becsuktam a szemem és elakartam tolni magamtól. A mellkasára tettem a kezem. Istenem! MinKi nagyon izmos! Gondolom nem én vagyok az első lány akinek a lába közé kívánkozik jönni.
- E-Elég... - habogtam el.
Nem így gondoltam életem első erotikus pillanatát. Közelebb ült hozzám és a kezét a derekamra tette. Ismét próbáltam eltolni, de nem ment. Elhagyta az első sóhaj a szám. Fel tüzelte és még inkább nyalogatni kezdte. Hallottam nevetést a terem elől. Gondolom ő is. Egy pillanatra megállt, majd ismét a kulcsontómhoz hajolt és elkezdte kiszívni a bőröm.
- Ne! - sikítottam fel a fájdalomtól.
Benyitottak azok akik a terem előtt álltak. Nem mertem oda nézni. MinKi vállára tettem a kezem és megint elakartam tolni magamtól.
- MinKi! - ordított valaki. Fel ismertem a hangját. Rap Monster...
MinKi elhajolt és a fiúkra nézett. Egy laza mozdulattal meg törölte a száját, hogy ha már Monsterékre kell néznie ne legyen nyálas a szája.
- Ez a mi területünk... - nyitotta szóra a száját Rap Monster. - Az még nem izgat, hogy te meg a barátod ide jártok, de az, hogy reggel is a sulinál voltak a haverjaitok az már nem oké. És az se, hogy a mi körzetünk csajait akarod megdugni!
- Nem is a körzettel van a bajotok... - fordult vissza felém. Nagyot nyeltem, amikor elkezdte össze gombolni az ingem. - Nem is téged érdekel Montser... - pillantott rájuk.
- Mire célszol? - hallottam V magabiztos hangját.
- Semmire... - gombolta be az utolsó gombot.
Leugrott az asztalról és a térdemre tette a kezét. Nagyon kínosan érzem magam... Olyan volt mintha előttük csinálta volna velem...
- Egyébként is... - sóhajtott MinKi. - MinJung háza se a ti, se a mi körzetünkbe nem tartozik. - lépett el tőlem. Elindult kifele a teremből, de a fiúk mellett megállt. - Amúgy meg... Kurvára semmi közötök ahhoz, hogy melyik lányt baszom meg...
Rájuk néztem. V keze megmozdult és ökölbe szorult, de amikor fel emelte e kezét vissza is engedte maga mellé.
- Ha megütsz akkor a WooJin is beszáll... - mosolygott gúnyosan. - Viszlát MiNi... - már a becenevemen hív.
- Jól vagy? - kérdezte JungKook.
- I-Igen... - bólintottam. - Ki az a WooJin...? - motyogtam el.
- Mindegy! - nevetett Jimin. - Nekünk menni kellene.
- Várjatok! - néztem rájuk. - Az előbb azt beszélte MinKi és UnHaey, hogy WooJin megfogja Minkit verni. Titeket is...
- Csak felejtsd el. - tette a fejemre e kezét Suga. - Ne foglalkozz vele. - mosolygott.
- Mi az, hogy a ti körzetetek lányai? - kezdtem a szoknyámat gyűrögetni.
- MinJung. - lépett oda hozzám V. - Gondolj másra... Ok... - nézett a vállamra és nem fejezete be a mondandóját. - Mi van a kulcsontódnál? - kezdte volna kigombolni az ingem.
- Hagyj! - löktem el magamtól. - Nem vagy a pasim! Ne fontoskodj! A kérdésemre válaszolj!
- Majd ha meg mutattad mi történ.
Ki gombolta az első gombom és észre vette, hogy ki lett szívva a nyakam. Vicsorítani kezdett, majd rá tette az ujját.
- Az a rohadék! - szorította meg az ingem. - Megjelölte...
- Nem értem miért jó neki a körzeteinken kívüli lányokat megjelölni. - motyogta J-Hope. - Úgy is eltűnik napokon belül. - vont vállat.
- Miért jelölt meg? - emeltem a kezem a vállamhoz. Össze ért V és az én kezem. Azonnal elrántottam.
- Mert a barom azt szűrhette le, hogy te és V jársz. - nevetett Jimin. - Szegény MiKinek nem sok ész jutott.
- MiKi? - kérdeztem vissza.
- A bandában csak így hívják. - szólt Suga.
V vissza gombolta az ingem és sóhajtott egyet. Elköszöntek és leléptek. Kivéve JungKook. Elkezdődött az óra, majd lassan vége is lett. Lassan az egész napnak vége lett én meg haza mentem.
V szemszögéből:
Felrobbanok! Mióta haza jöttem a suliból azóta csak járkálok. Nem hiszem el, hogy az a rohadék MinKi azonnal megjelölte MinJungot! Egyszerűen... Fene... Ha MinJung a mi körzetünkön belül lakna akkor hozzá se érhetne! Ha MinKi bele lendült volna akkor ott helyben fel csinálta volna... Muszáj lépnem! Át öltöztem. Fel vettem egy szűk farmert, egy bakancsot és egy fehér trikót felé egy szürke pulcsit és elindultam MinJung lakásához. Vigyáznom kell ha egyedül oda megyek... Nem túl biztonságos ilyenkor az üres körzet. Azonnal elindultam. Fejemre vettem a süsüm és mentem. Hamar oda értem. Fel lifteztem az emeltre ahova a múltkor mentünk. Végig mentem a folyosón és megálltam az ajtó előtt ami mögött minden bizonnyal lakik. Megnyomtam az ajtó melletti csengőt és vártam. Pár perc múlva kinyitotta az ajtót. Egy aranyos rövid nadrág volt rajta és egy rózsaszín trikó.
- Mit csinálsz itt?! - jött ki és bezárta maga mögött az ajtót.
Csupasz lábával ki lépett a folyosó hideg csempe padlójára. Nagyon szép lába van. Cipő nélkül még kisebb.
- Azt szeretném megkérdezni, hogy önnek nincs-e kedve eljönni velem egy elegáns randevúra. - hajoltam meg.
- Ne csináld ezt! Nem valami hercegnő vagyok, attól mert gazdagok a szüleim. - nézett rám mérgesen.
- Eljönnél velem randira? - tettem fel újra a kérdést.
- Hova? - tette keresztbe a kezét a mellkasa előtt.
- Diszkóba. Péntek este. Ha nem akarod, hogy kettesben legyünk elhívom a többieket. - mosolyogtam.
- Mert ez engem annyira megnyugtat.. - húzta le a száját.
- Tudod mit? - vettem elő egy papírt és egy ceruza hegyet a zsebemből. - Ha még is elakarsz jönni leírom a címét... - gyorsan leírtam, majd a kezébe adtam. - Vagy kint vagy bent leszek. Döntsd el! Jó éjt. - indultam a lifthez.
- Neked is... - ment vissza a lakásba.
Remélem eljön. Ha nem én jövök el érte, de annak nem lesz jó vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése